Fooldalra_2017_12

Az offshore a Paradicsomba megy?!

Alig másfél évvel ezelőtt, amikor a Panama Papers-t kirobbantották, a LAVECO Newsletter vezércikke az alábbi címmel jelent meg: „Panama Papers, Bahamas Papers, UK Papers, Germany Papers, USA Papers, ………..?” A címben is utalni akartam arra, ami logikusan, alig kevesebb, mint másfél év múlva robbant ki, a Panama Papers II-re, csak ezúttal nem az általam felsorolt helyszíneket érintve, hanem egy másik/sokadik helyszínen.
A történet elkerülhetetlen volt, hiszen a Mossack and Fonseca cégen kívül még számos más, a Mossack-nál sokkal nagyobb ügyvédi iroda foglalkozott és foglalkozik ma is azzal, hogy adókímélő megoldásokat kínáljon ügyfeleinek világszerte. Az Appleby iroda pontosan ezek közül való, 1898-óta folytat ilyen jellegű tanácsadást, illetve nyújt cégjogi szolgáltatásokat a világ minden tájáról jelentkező ügyfeleinek. Tette, teszi ezt azért is, mert a dolog nem illegális, hanem teljesen szabályos, törvényszerű.
Talán pontosan ezen ok folytán is van olyan nagy eltérés a Panama Papers és a Paradise Papers nemzetközi fogadtatása között. A Panama Papers úgymond „ütött”, nagy hatással volt a nemzetközi üzleti közvéleményre. Hetekig tárgyalta a sajtó, kapkodták a fejüket az emberek világszerte. A Paradise Papers-t hideg közönnyel fogadták szinte mindenütt. Főleg a kisember, az utca embere. Neki már nagyon elege van abból, hogy a gazdagok elcsalják az adót, miközben erről mindenki tud „odafenn”, csak évtizedek óta nem történik semmi. Akkor meg mi értelme van erről egyáltalán beszélni? A dolog időzítése is elég szerencsétlen volt, hiszen, ha emlékeznek rá, egy vasárnap délután indult útjára a hír. Vasárnap délután, amikor mindenki mással van elfoglalva. S mire hétfő reggel lett, számos újság már le is vette a címlapjáról a sztorit. A Panama Papers-nél is sokkal több nevet, ismert embert, politikust, celebet, híres üzletembert felsoroló botrány nem lett annyira jelentős, mint amennyire azt a kirobbantó újságírók várták volna.
De mindez logikus is: miért lenne az? A kisembert már nem érdeklik a hasonló esetek. Az üzletemberek, hírességek, politikusok. Nos, ők eddig is tudták, hogy mi folyik itt. Akkor meg min csodálkozzanak? A csoda ezúttal még 3 napig sem tartott. Valami azonban elindult: a visszájára fordulás, a bumeráng hatás. Azonnal megjelentek az érdekes kommentek, amelyek nyíltan így fogalmaznak: „ja, hát ha az angol királynőnek is köze volt az offshore-hoz, akkor nekem miért ne lehetne”? De volt, aki azt mondta: „hát, igazából az a menő, aki benne van ebben az egészben, aki kimaradt, az nem számít sikeresnek.” Vagyis a sikeres üzletemberek, hírességek használták/használják az offshore technikákat. Tehát akkor ez nemhogy illegális, hanem egy olyan technológia, amely legálisan sikeresebbé tesz. Olyan, mintha valaki legális doppingszert fogyasztana.
Egy érdekes adat: ha a világ napi pénzügyi forgalmát nézzük, akkor ez kb. 4000-5000 milliárd dollárt tesz ki! Igen nagy szám. Természetesen csak úgy lehetséges, hogy benne vannak a pénzügyi derivatívák és FOREX-ügyletek is. Az viszont már kevésbé ismert, hogy ezen üzletek/ügyletek több, mint 50%-a az offshore pénzügyi szolgáltatókon és az offshore cégeken keresztül zajlik. A világ pénzügyi rendszerének nagy része tehát ma is az offshore rendszerhez köthető! Ez nem jöhetett létre illegálisan, illetve maradhatott fenn évtizedeken keresztül. Ehhez kellettek a nemzetközi szervezetek, illetve a nagy országok kormányai is, akik engedték, vagy szavakban éppen ellenezték, de tetteikben támogatták a folyamatot. Hogy ezt nem írják meg a közgazdasági egyetemek pénzügyi tankönyvei? Nos ezzel nem szeretném minősíteni az egyetemek tananyagait és tanári gárdáját sem….
A Paradise Papers kirobbanása borítékolható volt a Panama Papers idején, szinte azonnal. A Mossack-nál sokkal nagyobb cégek is vannak ebben a műfajban, az Appleby sem a legnagyobb. Valójában a bankoknál lévő információtömeg meghaladja valamennyi szolgáltatóét. Lassan közel 20 éve, az OECD nyomására a bankok világszerte szisztematikusan gyűjtik a cégek haszonélvezőiről az adatokat. A modern bankvilágban nem létezhet olyan bankszámla, amelynél a bank nem azonosította a cég haszonélvezőjét. Ha viszont a bankok elkezdik kicserélni az információkat nemzetközileg, akkor az újságírók nem igazán tudnak hatást kelteni a hasonló sztorikkal. Sietni kellett hát a kirobbantással….
De nézzük meg, mi történt a Panama Papers után? A bankok tovább szigorítottak az amúgy is rendkívül nehéz feltételeken. Mára kialakult egy olyan helyzet, amikor szinte lehetetlen, vagy nagyon nehéz számlát nyitni egy klasszikus offshore cég számára. A Panama Papers után a bankok kezdték bezárni azon számlákat, amelyek olyan címre voltak bejegyezve, amelyek érintettek ebben a botrányban. Egy borzasztó igazságtalan bánásmódról van szó, hiszen ha ez egy irodaház, akkor akár 5-6 cégjogi szolgáltató is székelhet ugyanazon a címen, ahova ezernyi cég van bejegyezve. De ez a banki compliance osztályok szakembereit nem érdekli, ők nem képesek ilyen szofisztikáltan gondolkodni.
Szomorú tapasztalatok ezek és bizony tehetetlenül állunk a folyamattal szemben, hiszen a bankok jogászait lehetetlen bármiről is meggyőzni. Az okosabb bankok, amelyek gondolnak az ügyfeleikre és a jövőre, adnak némi időt az ügyfeleknek a megoldásra, illetve felvillantanak bizonyos alternatívákat. Például, hogy változtasson címet az illető cég. Persze ez csak kozmetikai megoldás, mert holnap nem a címmel lesz bajuk, hanem magával a helyszínnel. Például azzal, hogy ez egy Brit Virgin-szigeteki társaság, amelynek nem kívánnak számlát vezetni, mivel fokozott kockázatú helyszín.
S ezzel el is érkeztünk a lényegi mondanivalóhoz: bár a Paradise Papers a mindennapok embere szintjén teljesen érdektelen dolog, a bankok jogi osztályai ezt kiváló ürügyként használják majd fel a szabályok további szigorítására. Az én várakozásom szerint bizonyos helyszíneket ezáltal teljesen ellehetetlenítenek majd. S itt a legveszélyeztetettebbek a klasszikus offshore helyszínek, mint a Brit Virgin-Szigetek, amely a világ leghíresebb offshore helyszíne. S mivel nem felel meg az OECD transzparencia követelményeinek, ezért a fokozottan kockázatos kategóriába minősítik a bankok jogászai.
Igen, de akkor itt valami nem világos, és teljesen érthetetlen. Ha ez az egész offshore sztori nem illegális, nem tiltott, sőt az angol királyi család is érintett benne, akkor miért ennyire passzívak a bankok? Nekik ez talán nem üzlet? De igen az – volt. Viszont a bankok vezérei átadták az ilyen irányú döntések meghozatalának jogát a jogászaiknak, akik az állásukat féltve a lehető legkisebb kockázatra törekszenek. Végső soron a folyamat sorsa megint csak a bankokban fog eldőlni, mennyire enged a compliance az üzleti területnek és fordítva. Hol találják meg a kompromisszumot a szigorú adminisztratív szabályok és az üzleti haszon diktálta feltételek között.
A LAVECO Ltd. szakemberei évek óta konzekvensen mondják: csak a transzparens helyszínek azok, amelyek képesek átélni ezt a változó kort, amikor külső nyomásra ugyan, de az elmúlt 40-50 évben kialakult rendszert fel szeretnék forgatni, meg szeretnék változtatni. Logikusan merül fel a kérdés: meg fog-e egyáltalán szűnni mindaz, ami korábban volt. Erre a kérdésre nem én válaszolnék, mert önös érdekeim miatt hiteltelen lenne a válaszom. Nemrég alkalmam volt beszélgetni a világ egyik legnagyobb könyvvizsgáló cégének az egyik felsővezetőjével, aki multinacionális cégek auditjáért felel. Az ő véleménye szerint, amíg ember él a földön és az adók között különbségek lesznek, addig adóverseny is van. Hogy erre milyen eszközöket használnak majd a cégek, az mellékes, mert mindig lesz rá kereslet, és amire van kereslet, arra előbb utóbb megjelenik a kínálat is. Hívják ezt offshore-nak, vagy bármi másnak. A játék soha nem fejeződik be: az offshore így vagy úgy, de már a Paradicsomban van. 

Üdvözlettel:

Váradi László
Ügyvezető igazgató