change

Élet az automatikus információcsere korszakában

Jelen cikk eredeti címe „Élet az automatikus információcsere után” lett volna. Azonban alig 3 perc után rájöttem, ez a cím messze nem tükrözné a valóságot, hiszen nem utána vagyunk egy folyamatnak, hanem inkább benne, annak is valahol a kezdetén. Mert a világ már nem fog visszatérni a korábbiakhoz, mostantól együtt kell élnünk ezzel a folyamattal, felfogva és elfogadva annak minden elemét és következményét. A megváltozott játékszabályok viszont koránt sem jelentik a pénzügyi szabadság végét: a játéktér még mindig kínál olyan előnyöket, amelyeket érdemes számításba venni.
Hol tart a folyamat most 2016 végén? Röviden: nagyjából már körvonalazódtak a legfontosabb elemei a rendszernek, ugyanakkor a végrehajtás tekintetében, még mindig sok a bizonytalanság. Megkérdezve 3 bankárt, továbbra is akár 4-féle eltérő interpretációt hallhatunk. A dolgon cseppet se csodálkozzunk, mivel ez az egész a rendszer valamennyi szereplőjének vadonatúj. A bankárok pedig csak azt ismételgethetik, amit nekik a bank vezetősége megenged. A folyamat urai továbbra is a bankok compliance illetve jogi osztályai, a felsővezetés néha kontrollálatlan hatalommal ruházza fel a bank jogi részlegeit végig sem gondolva a jogi lépesek és belső szabályozók üzleti következményeit. Ez egy olyan paradoxon, amelyet majd egyszer a piac fog kiigazítani, hiszen a bank célja a profitszerzés, és nem a bürokrácia hízlalása kell legyen.
Egy biztos: a rendszer egyik meghatározó napja 2016. december 31-e lesz majd. Erre a napra vonatkozóan készül el a jelentés azokban az országokban, amelyek az információcsere első körében jelentenek. Ennek a napnak az állását, egyenlegeit veszik figyelembe. A bankok vélhetően 2017-évének első felében küldik el az adatokat, az adott ország adóhivatalához, s a nemzeti adóhivatalok 2017. október 1-jéig küldik tovább a releváns adatokat azon országok felé, amelyek első körben csatlakoztak az információcsere egyezményhez.
Az időpontoknak több jelentősége is van a történet szempontjából. A 2016. december 31-i értéknap természetesen módosul abban az esetben, ha a számlát 2016 folyamán bezárták. Ez esetben a bezáráskor nyilvántartott egyenlegek kerülnek jelentésre, mivel az információcsere első periódusa a 2016-os naptári év volt. Így logikusnak tűnik, hogy a záráskori érték kerül megállapításra és ez lesz a jelentés értéke is. Természetesen annak nincs akadálya, hogy valaki december 31-e előtt átutalja a pénzeket egy másik számlára, s így a számlán maradó összeg akár 0 is lehet. Sőt, ha végiggondoljuk, egy számlabezárás esetében a záróegyenleg mindig 0 kell legyen. Bezárhatja-e egy bank fennmaradó összeggel a bankszámlát? A gyakorlatban ilyenkor van egy „utolsó” kiutalás vagy készpénzfelvétel, és általában csak annyi marad a bankszámlán, ami a bezárás banki költségeit fedezi. Ezt viszont érdemes szem előtt tartani, mert a jelen banki gyakorlat szerint néhány bank akár 1000 eurós összeget is felszámíthat a bankszámla bezárásakor.
Ha már az összegeknél tartunk: bizonyos bankok értékhatárt húznak a jelentett összeg tekintetében, más bankok viszont nem. Van olyan bank, amely magánszámláknál 1 millió dollárig, míg céges számlák esetében 250 000 USA dollárig nem küld jelentést a számlára vonatkozóan. Ez a csoport azonban a bankok „kisebbsége”. A többség két megfontolásból küld jelentést értékhatártól függetlenül:
 A kereskedelmi banki tevékenységet folytató bankok egy jelentős csoportja nem kíván foglalkozni ezzel az elkülönítéssel és értékhatártól függetlenül jelent.
 A privát banki tevékenységet folytató bankok logikája pedig az, hogy a számlán amúgy is több kell legyen, mint 1 millió dollár – különben nem is nyitottak volna számlát az ügyfélnek -, ekkor viszont mi értelme foglalkozni az értékekkel.
További fontos elem, s talán a leglényegesebb a rendszer szempontjából, mely számlákat minősítenek úgynevezett „aktív” tevékenységet folytató számlának. Természetesen ez elsősorban vállalkozói számlákra vonatkozik, tehát jellemzően céges számla viszonylatában értelmezhető, bár szerintem valaki lehet egyéni vállalkozó is és akkor már egy kicsit árnyaltabb a kép a magánszámláknál is. Aktív számlák esetén nem megy jelentés, kérdés viszont, mi minősül aktív cégnek, tevékenységnek. Elég, ha az ügyfél a CRS adatlapon az aktív kocka mellé tesz egy „x”-et, vagy a bank ténylegesen vizsgálja majd, miből származik a cég bevételeinek több mint 50%-a? Vannak bankok, például Svájcban, akik majdnem ügyészi vizsgálatnak vetik alá az ügyfelet, bekérve a könyvvizsgáló által hitelesített mérleget, sőt a haszonélvező utolsó évekre leadott személyi jövedelemadó bevallásait is. Én személy szerint ezt nonszensznek tartom, hiszen a banknak a pénzügyi műveletek lebonyolítása lenne a feladata, az ilyen jellegű ellenőrzési és szankcionálási jogkört egy adóhivatal töltheti be. Erről azonban kár lenne vitatkozni, hiszen e folyamat az elejétől kezdve hibás tételekre épít, amelyen azonban nem tudunk változtatni.
Más európai bankok, például Liechtenstein-ben önbevallásos alapon nyilatkoztatják az ügyfeleiket, melyik kategóriába sorolják a saját vállalkozásukat. Ez egy sokkal liberálisabb gyakorlat, bár nem lehet tudni, miként változik a jövőben, hiszen az egész rendszer még nagyon képlékeny. De ha nagyon ki akarom sarkítani a dolgot, például egy Egyesült Arab Emírségekben bejegyzett Szabadkereskedelmi Társaság (Free Zone Company) hogyan lehetne passzív az ottani szabályok szerint? A tevékenységi engedélyt, amelyet a Szabadkereskedelmi Területen (Free Zone) évente kell hosszabbítani, bizonyos tevékenységekre adják ki („trading licence, general trading licence, consultancy licence”). Ebből a szempontból – a cég bejegyzésének országa szempontjából – nem is lehetne passzív cég, mindenki aktív tevékenységet folytat.
Itt persze fel lehetne vetni a holding cég kérdését, amely a jövedelmének nagy részét vagyonkezelésből szerzi.
Szerencsére a bankok egy része érti és érzi ennek a jelentőségét, és a holding cégeket aktívnak engedi minősíteni abban az esetben, ha a leányvállalatok és a holding együttes jövedelmének több mint 50%-a aktív tevékenységből származik. Az persze megint egy nagyon viszonylagos dolog, mi alapján bírálják majd el. A számviteli logikát alapul véve egy cégcsoport esetén a konszolidált mérleg és a hozzá kapcsolódó kiegészítő mellékletek, valamint könyvvizsgálói záradék kell, hogy a döntő legyen. Ezt a logikát nehéz lenne felülbírálni, mivel egy cég esetén a nyereségből származó osztalékot is az éves pénzügyi beszámoló alapján hagyják jóvá a tulajdonosok. Meggyőződésem tehát, hogy a jövőben a pénzügyi beszámolóknak óriási jelentősége lesz még a 0-s adózású cégeknél is.
Elérkeztünk a személyekhez: pontosan kire vonatkozóan megy jelentés, kit tekintenek controlling person-nak a jelentés szempontjából? Nos, szerintem jelenleg még itt a legnagyobb a homály a rendszer szempontjából. A számlák haszonélvezőit eddig is beazonosították a bankok. Magánszámláknál ez egy viszonylag egyszerű kérdés, jellemzően 1-2 tulajdonosa van egy magánszámlának. Cég esetében ez már árnyaltabb. Egy számlának lehet akár 10 haszonélvezője is 10%-os tulajdoni hányaddal. Ebben az esetben 25%-os aránytól jelent csak a bank vagy nem foglalkozik az értékekkel? Ezen a ponton mindenkinek azt tanácsolom, forduljon a bankjához és nagyon alaposan kérdezze ki a bankárait a jelentésköteles személyre (reportable person) vonatkozóan. Annál is inkább, mivel trustok, alapítványok esetén a haszonélvezőket is különbözőképpen értelmezhetik. Van olyan bank, amely csak akkor küld jelentést a haszonélvezőkre vonatkozóan, ha valamilyen felosztás (distribution) történt a trust/alapítvány vagyonából, jövedelmeiből. De még itt is eltérőek a vélemények: van olyan bank, amely a haszonélvezőnek kifizetett összeg tekintetében különbséget tesz a nyújtott kölcsön és a kifizetett jövedelem között. Míg a trust/alapítvány által nyújtott kölcsön nem, addig a kifizetett jövedelem jelentés tárgyát képezi.
Az információcsere korszakában is feltevődik a kérdés: illegális-e egy külföldi cégben, alapítványban/trustban tulajdonosként vagy haszonélvezőként, vezető tisztségviselőként megjelenni? A válasz továbbra is az, hogy nem, ez egyáltalán nem tiltott. Fokozottan szembe kell nézni viszont a jogkövetkezményekkel és érdemes előre gondolkodva optimalizálni a jövedelmi viszonyainkat.
Az első igazi nagy kérdés, hogy a magánszemély, akire vonatkozóan a jelentés történik hol adórezidens. Nyilván, ha valaki Dubajban lakik a családjával, ez az egész túl sok következménnyel nem jár, hiszen sem adóhivatal, sem pedig adó nincs az Egyesült Arab Emírségek egész területén. Cipruson vagy Máltán már árnyaltabb a helyzet, hiszen itt a jövedelmek egy csoportja lehet adómentes, például a „resident, but not domiciled” státuszú adózók számára. A kontinentális országok többsége Európában az adóalanyait azok világjövedelme után adóztatja. Ilyen szempontból az adó kiterjedhet a külföldi cégek, alapítványok, trustok közvetlen és közvetett nyereségére is.
Mit értek közvetett nyereség alatt? Számos ország alkotott – az OECD elvek alapján – úgynevezett „ellenőrzött külföldi társaság” (controlled foreign company) szabályokat, amelyek jelentős mértékben befolyásolhatják az illető magánszemély éves jövedelmét. Mivel ezen szabályok számos esetben egy külföldi alacsony adózású cég úgynevezett „fel nem osztott” profitját is a haszonélvező jövedelmének minősítik. Meg kell tehát vizsgálni, van-e az adózó saját országának ilyen jogszabálya és az pontosan mit ír elő. Ha nincsenek ilyen szabályok, akkor vélhetően „szabadabb” a helyzet, ha viszont van, akkor nagyon pontosan meg kell tudni határozni, mi minősül jövedelemnek és mennyi az éves jövedelem 2016-ra vonatkozóan.
S itt vissza kell kicsit kanyarodni az előzőekben leírtakhoz:
 Nem tiltott továbbra sem külföldi, akár offshore cégben tulajdonosként, haszonélvezőként megjelenni.
 A külföldről származó jövedelmek adóalapot képezhetnek akkor is, ha az fel nem osztott profitból származik.
 Számos ország adójoga szerint az ilyen esetekben a bizonyítási teher az adózón van.
Mivel tud az adózó bizonyítani? A korábbiakban már volt szó a pénzügyi beszámolókról. A számvitel elveit követve ebben az esetben is a döntő egy jól összeállított mérlegbeszámoló lehet. Szándékosan használom a jól összeállított kifejezést, hiszen például egy offshore cégnek is lehet könyvelése és mérlege. Ma már például számos Seychelle-szigeteken bejegyzett cégre vonatkozóan készül éves beszámoló, ahol valamennyi bankszámla forgalma megjelenik. (Egy cégnek lehet több bankszámlája, akár több országban.) S itt van egy nagyon lényeges pont: egy cég bankszámláinak összeadott egyenlege nem azonos a cég éves profitjával! Egy offshore cégnek is lehetnek bevételei, de ugyanúgy a cég tevékenysége érdekében költségek is merül(het)nek fel. Ha ezek pontosan elszámolásra kerülnek, akkor a cég profitja jóval kisebb lehet, mint a bankszámla egyenlege. Ne feledkezzünk meg például a halasztott fizetéssel kiegyenlített számlákról. További előny azon offshore helyszínek esetében, ahol nincs könyvvizsgálati kötelezettség, hogy a költségek fogalma viszonylag szabadon értelmezhető.
Az információcsere folyamata még nem indult el, de már láthatóak az irányok. Egy biztos: a múlthoz nem tudunk visszatérni. Az a pénzügyi szabadság, amely 25 évvel ezelőtt volt, amikor a LAVECO Ltd. is alakult, mára véglegesen a múlté. Együtt kell tudnunk élni a jelen szabályaival, megismerve azokat és kihozva belőlük a lehető legjobbat a vállalkozásunk számára. Ahogyan a múltba is voltak vesztesek és nyertesek az üzleti világban, úgy a jövőben is ez a két csoport lesz majd jelen. Nem kérdés, hogy Ön melyikhez akar tartozni.

Üdvözlettel:

Váradi László