Panama Papers, Bahamas Papers, UK Papers, Germany Papers, USA Papers, .....?

Panama Papers, Bahamas Papers,
UK Papers, Germany Papers, USA Papers, …..?

Amikor e sorokat írom, éppen akkor jelenik meg egy viszonylag rövid cikk a nemzetközi internetes portálokon: Svájcban letartóztatták azt az informatikust, aki vélhetően letöltötte és az újságíróknak átadta a Mossack and Fonseca cég szerverein tárolt offshore adatokat. A történetnek ezzel természetesen koránt sincs vége, csupán elkezdődött annak a beismerése, hogy adatokat lopni és azokat jogtalanul felhasználni bűncselekmény. Méghozzá azonnal bizonyítható súlyos bűncselekmény, mert adatlopással valamint az adatok jogszerűtlen felhasználásával mérhetetlen károkat lehet okozni a legjobban prosperáló cégnek is. Azonnal bizonyítható, hogy ki, mikor, milyen mennyiségű adatott töltött le a szerverekről, hiszen egy komoly informatikai rendszer beépített ellenőrzési pontokat tartalmaz. A naplózás kapcsán utólag visszaellenőrizhető, milyen úton „vándoroltak” ki az adatok. 2.6 terrabyte pedig nem mindennapi adathalmaz még egy nagy cég esetében sem.

De miért pont a Panama Papers? Teszem fel én a kérdést, aki a rendszert alaposan figyelem közel 25 éve. Miért nem Bahamas Papers vagy Isle of Man Papers, esetleg UK Papers, netán Germany Papers, sőt mi több USA Papers? Akárhova megyünk ugyanis a világban, mindenütt találunk offshore szálakat, szolgáltatókat, bankokat. A világgazdaság napi forgalmának több mint 50 %-a jelenleg is offshore hálózatokon kerül lebonyolításra. S ebben a világ valamennyi országa benne van Pakisztántól Brazíliáig, Mexikótól Ausztráliáig. Ha valaki azt hinné például, hogy a német bankokban nincsenek offshore pénzek, akkor ki kell ábrándítsam: több, mint gondolná. Kevésbé köztudott, de a pornóiparból származó bevételek nagy részét amerikai, holland és német nagy bankokon keresztül szedik be a merchant cégek, vagy éppen az ott lévő bankok leányvállalatai, amelyek kifejezetten erre jöttek létre. Ha a New York-i tőzsdét vesszük alapul, akkor szintén érdekes adatot láthatunk: a pénz nagy része offshore cégeken keresztül érkező befektetés volt. De a londoni City ingatlanjainak egy igen jelentős részét is a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett offshore cégek tulajdonolják, a háttérben pedig valamely orosz haszonélvezővel.

Álságos magyarázatokat kapunk a világ vezető politikusaitól, amikor nagy hirtelen elkezdenek „harcolni” az offshore ellen. Ők kiválóan tudták eddig is, miről van szó, hiszen a rendszer jó 50 év alatt jött létre szatellit módon a nyugat gazdasági fejlődésével. S mindezen az automatikus információcsere sem fog sokat változtatni, legfeljebb megjelennek olyan illegális megoldások, amelyek ellen szinte lehetetlen lesz harcolni, mint például a vég nélküli strómanok alkalmazása.  A Panama Papers kapcsán számos összeesküvés elmélet jelent meg, amelyek a motivációkat kutatják: kinek/kiknek és milyen céllal állhatott érdekében a botrány kirobbantása. Hadd álljak be én is a sorba a saját elméletemmel: mi van, ha valamelyik nagybank volt? Ki a rendszer legnagyobb vesztese, mármint az automatikus információcsere egyezménynek köszönhetően? A nagybankok. Ha megnézzük a világ legnagyobb bankjait a Deutche Banktól a HSBC-ig bezárólag, akkor azt látjuk, hogy a 10 legnagyobb bank ott van számos nagy offshore pénzügyi központban a Kajmán-szigetektől Hongkongig bezárólag. Kik veszítik a legtöbbet az információcsere által? Vélhetően ezek a bankok, mert elvándorol tőlük a tőke és sem a vagyonkezelésen, sem a napi tranzakciókon nem keresnek majd pénzt, mert a tőke nagy része máshová megy majd. „Legálisan” viszont nem mondhatnak nemet az OECD elveire, ajánlásaira, hiszen ez lázadás lenne a transzparencia ellen. S pont a bankok voltak azok, akik szolgai módon hajtották végre az elmúlt 15 évben az OECD ajánlásait.

Viszont ha jól meggondoljuk, a Panama Papers olyan volt a politikusok számára, mint az automatikus információcsere főpróbája. Oda öntöttek a politikusok asztalára egy halom adatot és a sajtón keresztül rájuk kiáltottak: „na, ezzel kezdjetek valamit, ha a választók szavazatait meg akarjátok tartani. Ja, mellesleg a ti soraitokból is jócskán vannak, akik eddig is offshoroztak. Na, akkor most mi lesz, lecsapoljátok ezt a kis langyos vizet, amelyben olyan jól el lehetett üldögélni az elmúlt évtizedekben? S amúgy hogyan tervezitek finanszírozni a választásokat ott az USA-ban a Kajmán-szigetekről jövő támogatások nélkül, vagy Angliában a Csatorna-szigetekről származó pénzeitek nélkül?” S itt szándékosan hozok példákat a nagy országok kapcsán, mivel meggyőződésem: minél nagyobb egy ország, annál nagyobb mértékben finanszírozott a gazdasága – ezzel együtt a politikai élete is – az offshore pénzek által.
De mindez talán legyen a politikusok gondja, fejfájása, az átlagembert, átlag vállalkozót kevésbé érinti.

Sokkal inkább érint viszont bennünket a Panama Papers egy másik következménye: az OFFSHORE 2.0 beindítása illetve begyorsítása. Nem véletlenül írok itt a folyamatok felgyorsulásáról, hiszen a változások már sokkal korábban elkezdődtek és az irány is látható volt. Viszont a Panama Papers a legnagyobb és leggyorsabb hatást talán kétség kívül a bankokra fejtette ki világszerte. A bankok a botrány kirobbanását követő héten szinte azonnal reagáltak és még inkább „befékezték” a már amúgy is agyon szigorított rendszert. Voltak helyszínek, ahol egy időre leállt szinte valamennyi folyamatban levő és új bankszámla megnyitása. A Panama Papers ismét megmutatta, hogy az offshore világpiac kulcsszereplői a bankok, nélkülük, őket megkerülve nem történhet semmi, meghatározzák a folyamatokat és lényegében diktálják a feltételeket.

Érdekes volt például a ciprusi bankok reakciója. Ciprus ma talán az egyetlen olyan ország Európában, amely viszonylag liberálisan elfogadja a külföldi cégeket is bankszámlanyitás céljából. A Központi Bank (Central Bank of Cyprus) ajánlása alapján csak olyan cégnek hajlandóak számlát nyitni a jövőben, amely fel tudja mutatni a könyvelését, illetve az éves beszámolóját legalább az elmúlt 2 üzleti évre vonatkozóan. Új cég esetében viszont nyitómérleget kérnek. Mindez összhangban van az OECD ajánlásaival is, hiszen a nemzetközi szervezet legfőbb kívánalma a cégek átláthatósága mind a struktúrák, mind pedig a gazdasági tevékenységet illetően. Fejfájást jelent viszont azoknak, akik eddig nem vezettek vagy csupán jelképesen vezették a könyveket. Egy brit Virgin-szigeteki, belize-i, Seychelle-szigeteki cég esetében bár eddig is követelmény volt az éves beszámoló, azonban annak formáját bárki szabadon megválaszthatta, és az éves mérleget sem kellett bemutatni a helyi hatóságoknak. A Ciprusi Központi Bank követelménye teljesen világos üzenet a kereskedelmi bankok felé: tovább elmozdulni a még átláthatóbb struktúrák felé. Ezzel a terelő technikával a feketéből a szürkébe, a szürkéből a fehér irányába kényszerítik a vállalkozásokat. Vélhetően mindenki tisztában van vele, hogy egyik percről a másikra a feje tetejére állítani a rendszert lehetetlen. S megint csak jól látszik az irány: csak a transzparens struktúrákat akarják „életben hagyni”. Amelyek nem felelnek meg ennek a követelménynek, azoknak nem lesz lehetőségük benn maradni a bankrendszerben. Vagy bezárják a számláikat, vagy egyáltalán nem is nyitnak újabbakat.

A transzparencia a vállalkozók egy részénél nem is jelentene gondot, viszont azokban az országokban, amelyek törvénykezése külön rendelkezéseket tartalmaz az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozóan, az automatikus információcsere kapcsán láthatóvá válhatnak a jövedelmek és ezeket az ottani állam meg is adóztathatja. Ennek legális kivédésére számos technikát dolgoztak ki az erre szakosodott tanácsadó irodák világszerte. Az egyik ilyen technika, amikor valaki áttelepül egy olyan országba, ahol nincs ellenőrzött külföldi társaságra vonatkozó rendelkezés a helyi adótörvényekben. Ilyenkor a haszonélvező szabadon „tárolhatja”, tarthatja a vagyona egy részét például offshore cégek bankszámláin. Érdemes tehát körülnézni, hogy a környező országokban hol van ilyen kedvező törvénykezés. A másik ilyen lehetőség, amikor az illető magánszemély átköltözik egy olyan országba, ahol egyáltalán nincs adó, vagy a személyi jövedelemadó mértéke igen alacsony. Ilyen országok például az Egyesült Arab Emírségek, Ciprus, Málta, stb. Természetes minden ilyen gazdasági érdekű áttelepülés gyakorlati végrehajtásához kellő körültekintés és szakértő irodák segítsége, szolgáltatásainak igénybevétele szükséges. A sufnituning megoldások komoly, kedvezőtlen következményekkel járhatnak.

A fentiekben leírtakból is látható: az világgazdaság átlépett az OFFSHORE 2.0 korszakába. Amíg a múltban elegendő volt az „egyszintű” adótervezés, vállalati szinten optimalizálva az adókat, addig mára mindez kevés lett. Mivel a hangsúly az információcsere kapcsán a végső haszonélvezőre fókuszálódik, így szükségessé válik a magánszemély szintjén is az adók pontos tervezése. Amíg erre a múltban kevés hangsúly esett, addig a jövő vélhetően nagyrészt erről a szintről fog szólni.

Az is világosan látszik, hogy az eddig használt „eszközök” lecserélődnek. A helyszínek, amelyek a múltban a határokon átnyúló adótervezési technikák gerincét jelentették, mára már nem tudják kielégíteni a nemzetközik szervezetek és a különböző kereskedelmi bankok követelményeit. Félreértés ne essék: semmi baj nincs ma sem egy brit Virgin-szigeteki vagy seychelle-i céggel. A törvénykezés ezekben az országokban viszonylag keveset változott az elmúlt években, ugyanolyan rugalmasak és vállalkozó barátok, mint 20 vagy 30 évvel ezelőtt voltak. A bankok magatartása változott meg gyökeresen, mivel csak átlátható struktúrájú és gazdálkodású cégeknek hajlandóak bankszámlát nyitni és fenntartani. Hogy melyek ezek a helyszínek, arról részletesen olvashat a LAVECO Newsletter 2015. évi IV. számában; a rangsor azóta nem változott szignifikánsan.

Joggal mondhatja bárki: mi szükség minderre? Minek vesződni a különböző offshore megoldásokkal? Az ok igen egyszerű: a diverzifikáció, a több lábon állás, a vagyon egy részének a biztonságba helyezése. Az offshore megoldások ugyanis nem csupán az „agresszív adótervezésről” szólnak, hanem a vagyon megőrzéséről, biztonságos kezeléséről. Ennek egyik legfontosabb tétele a „több ország elve”, amikor is szétosztásra kerülnek a különböző vagyonelemek és ezáltal  mérséklődik a vagyonvesztés kockázata.

De vajon lesz-e minderre fogadókészség, ha a bankok „befékeznek” és nem hajlandóak bankszámlát nyitni a külföldi ügyfeleknek? Kétségkívül nem egyszerű a helyzet. Svájci kollégákkal beszélgettem még valamikor a múlt év októberében. Elmondásuk szerint ma egy svájci bankszámlát megnyitni egy svájci cégre, amelynek svájci igazgatója van, de a végső haszonélvező nem svájci, átlagosan 6 hónapot vesz igénybe. (Ezt hallva kicsit megnyugodtam, azt hittem csak nekünk megy mindez ilyen lassan, amikor Svájcban próbálunk bankszámlát nyitni :)) .

Nemrég az egyik nagy hongkongi bank fiókvezetőjével ebédeltem. Az ebéd pont akkor történt, amikor javában dúlt a Panama Papers kapcsán kirobbant sajtóhadjárat. Bizony csak néztünk egymásra. Mi a LAVECO-nál tudtuk, ez a bank most nem nyit számlát új ügyfeleknek, ők pedig látták, mi nem is próbálkozunk velük, mert értelmetlen. Majd a végén, mielőtt elváltunk egymástól, azt mondtam tárgyalópartneremnek: „Nézze, én tudom, most nehéz a helyzet, de tartsuk a kapcsolatot, nem lesz ez így örökké. Előbb-utóbb változik a helyzet és akkor újra tudunk majd egymással dolgozni, valamikor 1-2 év múlva”. Ez a kínai ember nagyon megörült és megnyílt, majd azt mondta: „Én 36 éve dolgozom ebben a bankban, az életemet itt töltöttem és teljesen egyetértek magával. Előbb-utóbb változik minden. Amikor majd észreveszik, hogy esett a bank forgalma és nyeresége, valamint lemegy a részvények árfolyama, akkor úgyis kénytelenek lesznek lépni a vezetőink, ismét szélesebbre nyitva a kapukat a vállalkozók előtt.”