Miért éri meg a jövőben is offshore céget működtetni?

Miért éri meg a jövőben is offshore céget működtetni?

Akik az előző bejegyzéseimet olvasták, valamint a sorok között is olvastak, azok rájöttek arra, amit ebben a cikkben össze szeretnék foglalni: az offshore korántsem halt meg, a korábban létrehozott struktúrák egy részét nem érdemes kidobni, illetve értelmetlen és haszontalan újakban gondolkodni. Vannak viszont helyzetek, amikor nagyon is újat kell alkotni, így indítva a következő évet.

Bár 2017-tel és az automatikus információcserével rémisztgetik az üzleti világot, ennek a hatása nem lesz akkora, mint amekkorára az OECD számít.

A múltban is azok voltak a nyerők, akik részben offshore struktúrákban működtek. A jövőben is azok lesznek a sikeres üzletemberek, akik nagyobb pénzügyi szabadsággal tudják szervezni az ügyeiket.

Jelen cikk célja, hogy bemutassa a múlt és a jövő trendjeit, az offshore konstrukciók nyújtotta előnyöket; javaslatokat tegyen arra, hogy az információcsere körülményei között hogyan lehet offshore struktúrákban gondolkodni úgy, hogy elkerüljük az adóhivatal vegzálását.

Konklúzió: ha kicsit drágább is lesz, de megéri. Semmiképpen ne kezdjünk „sufni-tuning” módon hozzá ehhez a kérdéshez, vegyük igénybe komoly szakértő tanácsait.

 

Kik voltak a nyerők a múltban?

Ha az elmúlt kb. 30-40 évet vesszük alapul, akkor jól látható, hogy az üzleti világban nyerő pozíciót betöltő emberek, vállalatok szinte kivétel nélkül – mérettől függetlenül – akkor voltak sikeresek, ha a saját üzleti felépítményükkel párhuzamosan egyfajta szatelit struktúraként offshore rendszert is fenntartottak. Hogy ez egy vagy több vállalatból vagy egyéb más instrumentumból állt, az lényegtelen. Szembetűnő, hogy szinte mindenki alatt volt valamiféle offshore „láb”. Az offshore nem a „kisemberek” találmánya volt, hanem javarészt a multiké, akik ma is előszeretettel alkalmazzák ezeket a megoldásokat. Gondoljunk csak az Apple Bermudákon parkoló több mint 100 milliárd dollárjára, a Starbuck esetére, de nyugodtan beszélhetünk offshore megoldásról a Google-nál is. Ezek semmiképpen nem nevezhetőek miniatűr vállalatoknak. Az Apple, ha hazavinné a Bermudákon „parkoló” 145 milliárd dollárját, akkor az USA-ban ki kellene fizetnie utána 35% szövetségi adót. Ez közel 50 milliárd dollár, ami például Magyarország éves GDP-jének a 25%-a. Mi a közös a multikban? A szemlélet. A multi számára minden kiadott dollár „költség”. Nem számviteli értelemben, hanem finanszírozás-filozófiai szempontból. Ha valamit egyszer kiadtunk, az nem jön vissza, tehát veszteség a cég számára. Így az adó egy multi számára ugyanolyan elbírálás alá esik, mint a bérköltség vagy az anyagköltség. Nem tesz különbséget hova megy a pénz: ha kiadjuk, elmegy, elvész és kész. Miért foglalkozok ezzel a kérdéssel ilyen sarkosan? Mert itt a lényeg a szemlélet, amely ott van a nagyvállalatok filozófiájában, és amelyet a menedzserek „megfertőzöttként” akkor is magukban hordoznak, ha már nem annál a multinál dolgoznak, hanem egy másiknál, vagy kiléptek a multivilág kötelékéből és esetleg saját céget alapítottak. Mert a saját cégben ők sokszor ugyanazt akarják csinálni, mint a multinál.

Valamikor a második világháborút követően egymással párhuzamosan elindult két jelentős folyamat. Az USA-ban lehettünk ennek leginkább szemtanúi, de lényegében az egész „fehér civilizációra” jellemző volt az elmúlt 50 évben: jóléti államnak, illetve a fogyasztói társadalom korának is nevezhetjük ezt a periódust. A fogyasztói társadalom egyik jellemzője a korábbiakhoz képest megnövekedett jövedelemtömeg, amely vonzotta az adóztatást is. Kénytelen volt az állam az adóprés fokozására, hiszen az általa felvállalt feladatok finanszírozást igényeltek. Ennek a legegyszerűbb forrása – jelentősebb állami vagyon hiányában – az adóztatás volt. A magánszemély szintjén az átlagembernek viszonylag nehéz kisiklani az adóhivatal szorításából. Másként volt ez a vállalatok esetében. Mivel az adóterhek növekedése őket is elérte, ezért azonnal elkezdtek megoldásokat keresni a magas adók elkerülésére határokon átnyúló üzleti tevékenységük folytán. Megjelent tehát a kereslet az adókedvezményes lehetőségek iránt. Márpedig a piaci mechanizmusokat tekintve a kereslet általában kínálatot generál, legalábbis amennyiben a piacot mesterséges eszközökkel nem térítik el vagy szabályozzák le.

Pontosan ez történt a 60-70-80-as években: megjelent a kínálati oldal is. Ekkor vált ugyanis az offshore cég előbb elittermékké, majd a 90-es évek második felétől tömegtermékké. A kínálatot azok a független országok, illetve Nagy-Britannia alkotmányosan független területei jelentették, amelyek önálló törvénykezésük folytán saját adótörvényeket alkothattak. S ezt meg is tették a gyarmati sorból felszabaduló törpeállamok, olyan kedvező lehetőségeket biztosítva a külföldieknek, amelyek bevonzották az adómentes vagy adókedvezményes konstrukciók iránt érdeklődő vállalatokat. A kis országok számos alkalommal egymástól lopták az ötleteket, sőt még a törvény szövegét is. Az 1984-ben a Brit Virgin-szigeteken elfogadott „International Business Companies Act” szó szerinti átvételben került alkalmazásra Belizen 1990-ben. De a Seychelle-szigetek is csupán csak az országnevet és a dátumot cserélte a törvény szövegében. Nagyon érdekes ezeknek az országoknak az elhelyezkedése. A Kajmán-szigetek vagy a Bermudák jellemzően az USA vállalatok keresletét elégítették ki. Míg a Csatorna-szigetek, Guernsey, Jersey vagy Isle of Man az angol és környékbeli európai vállalatoknak nyújtottak adómenedéket. A piac első számú törvénye, a kereslet-kínálaté itt is kiválóan működött: minden nagy világtőzsde (New York, London, Tokió, Frankfurt) közelében volt egy vagy több offshore centrum. A kis karibi szigetek néha egymásra licitálva versengtek a cégalapításon gondolkodók kegyeiért. Ahogyan egyik kedvenc egyetemi hallgatóm nevezte diplomadolgozatában e folyamatot: olyan volt ez, mint amikor egy szegény leány pénzért eladja a tisztességét. Hát talán lehet ebben is valami…

Ma már ezeket az adóparadicsomi helyszíneket kicsit megideologizálva „International Financial Centernek” (Nemzetközi Pénzügyi Központnak) nevezik. Ami igaz is, hiszen az elmúlt negyven év alatt a komolyabb helyszíneken jelentős, jól megalapozott infrastruktúra alakult ki a nemzetközi ügyfelek kiszolgálására bankokkal, befektetési alapokkal, üzleti tanácsadókkal, biztosító társaságokkal, ügyvédekkel, könyvvizsgálókkal, stb.

Aki sikeres akart lenni, az „doppingolt”. Vásárolt, alapított egy offshore struktúrát és ideiglenes jelleggel kivonta oda a pénzeket az adózás elől. Ha ezt elég hosszú ideig csinálta, akkor sikeres lett, mert jelentős összeget halmozott fel, valamint szükség esetén vissza tudta azokat forgatni az üzleti körforgásba. Ha valaki ezt nem tette, előbb-utóbb lemaradt a versenyben a „doppingolókkal” ellentétben. Aki spórolt az adókon és visszaforgatta ezeket a jövedelmeket az üzletbe, az árban alá tudott menni a konkurenseknek, vagy éppen olyan kampányokat tudott finanszírozni, amelyekkel versenyelőnyt ért el. Pontosan ezért nevezem én az offshore-t „doppingszernek”. Az élsportra ma is azt mondja a legtöbb szakértő, hogy mindenki doppingol, legfeljebb vannak, akik nem buknak le. Ebben is lehet valami…

Hogy mennyi pénz pihen a Nemzetközi Pénzügyi Központok bankszámláin, azt senki nem tudja megmondani. Néhány évvel ezelőtt egy Tax Justice Network nevű szervezet közzétett egy riportot, amelyben azt mondják, hogy több mint 20 000 milliárd dollárnyi pénz parkol ezekben a központokban, melyeket a nagy országoktól vontak el egy „káros adóverseny” (harmful tax competition) keretében az alacsony adókulcsot alkalmazó kis országok. Hogy igaz-e ez a szám, vagy sem – ki tudja. A lényeg: biztosan van valamennyi, és vélhetően nem kevés. És pont ez jelenti a problémát. Megindult ugyanis a háború ezekért a pénzekért.

Harc a világ pénzügyi újrafelosztásáért

Ezt az alcímet kicsit erősnek is találhatnánk, azonban higgyék el, nem az. A szabadversenyes kapitalizmus korának lezáródásával a XIX. század végén elindult egy új periódus, amelyet Marx követői az imperializmus korának neveztek el. Ekkorra kialakultak a gyarmatbirodalmak, minden nagyhatalom elfoglalta a helyét a világban. Nem volt mit tenni, elkezdtek egymástól területeket elhódítani, elrabolni. Erre mondta azt Lenin, hogy a régi „rablók” mellett megjelentek az „új rablók”. Pontosan ez történik az offshore világpiaccal is: az offshore világrendszer túlságosan sikeres volt az elmúlt 50 évben, hatalmas összegeket halmozva fel, amely vonzóvá vált azok számára, akik ezt meg szeretnék maguknak szerezni. A régi rablók mellett itt is megjelennek az új rablók.

Kb. 15 évvel ezelőtt elindult egy folyamat, amely hisztérikusan felbolydította a világ pénzügyi rendszerét. Az OECD elkezdett ajánlásokat gyártani a világ bankrendszere számára, amelynek egyik központi eleme az üzleti-pénzügyi struktúrák teljes, világszintű átláthatósága volt: a cégek és a lebonyolított pénzügyi tranzakciók mögött álló haszonélvezők megismerése, beazonosítása, valamint a folyamatok nyomon követése, monitorozása. Ezzel párhuzamosan újradefiniálták (bár világszinten nincs rá egységes meghatározás) a pénzmosás fogalmát és lényegében harcot hirdettek azon megoldások ellen, amelyek az alacsony adózású országok bekapcsolásával segítettek kivonni a jövedelmeket, tőkét a magas adózás alól. Óriási lendületet adott a folyamatnak 2001. szeptember 11-e. A New York-i tornyok elleni támadás jó ürügyet szolgáltatott az OECD-nek, ekkortól már nem csupán a pénzmosás állt a meghirdetett harc középpontjában, hanem a „terrorizmus finanszírozásának megakadályozása is”. Ha valaki elolvassa a világ szinte bármely országának a pénzmosás-ellenes törvényét, akkor az valahogy így kezdődik: „a … ország parlamentje a pénzmosás, valamint a terrorizmus finanszírozásának megakadályozása érdekében a következő jogszabályt alkotja…”

Az eltelt másfél évtizedben annak lehettünk tanúi, hogy az OECD ajánlásai szó szerint „kicsinálták” a világ bankrendszerét. A bankokban megjelentek az úgynevezett compliance osztályok, amelyek a mindenható földi helytartójaként határozzák meg ma is, kinek milyen feltételekkel nyitnak számlát és azon mi minősül gyanús tranzakciónak. Szolgai módon másolják, veszik át az OECD ajánlásait anélkül, hogy belegondolnának azok káros hatásaiba, amelyet az üzleti terület kénytelen elszenvedni. A bankok vezérei pedig rezzenéstelen arccal tűrik, hogy a bank profitját ezek az ostoba szabályok megnyirbálják.

Ma a globalizált világban, ha valaki a saját országától eltérő helyen akar bankszámlát nyitni, akkor sokszor igen nehéz feladattal találja magát szemben. Jelenleg egy kedvezményes adózású helyen nehezebb céget alapítani, mint Angliában, az USA-ban vagy Németországban. Amíg egy seychelle-i alapítású cégnél számos adatot kénytelenek vagyunk bekérni az ügyféltől, addig az USA-ban vagy Németországban az eljáró ügyvéd, közjegyző maximum az illető személyazonosságát ellenőrzi, ha egyáltalán ellenőrzi. Netán ezzel a seychelle-i céggel még bankszámlát is akarunk nyitni, akkor a világ 1000 bankjából 999 biztosan elzárkózik a számlanyitás elől a magas kockázatokra hivatkozva.

Ha a józan eszünket vesszük elő, akkor láthatjuk, hogy itt valami látványosan nincs rendben. Menjünk vissza a kiindulóponthoz: OECD-transzparencia. Lehet-e, volt-e valaha is átlátható az üzleti világ? Soha. Ha egy cég mögé beállt, beáll egy olyan személy, aki a valós tulajdonostól eltér, akkor máris torzképet mutat a világ összes cégregisztere. Volt ilyen, van ilyen, lesz ilyen? Természetesen. Ez nem offshore jelenség, hanem régóta alkalmazott üzleti megoldás, amelynek számos oka lehet, a konkurenciaharctól kezdve az illető által betöltött állami hivatal és az összeférhetetlenség miatt nem vállalható cégen át. Ez soha nem fog megváltozni, amelyet az OECD bürokratái is nagyon jól tudnak.

A terrorizmus finanszírozása. Kevesebb lett-e a világban a terrorista, illetve el vannak-e vágva a finanszírozástól ezek a szervezetek? Tűzzel-vassal harcolnak a készpénzes megoldások ellen, illetve többek között ezt kívánják visszaszorítani az OECD ajánlásai. A londoni metró elleni egykori támadást mintegy 5000 angol fontból szervezték. Ezt bármelyik terrorista sejt egy nap alatt összeszedi a helyi támogatóktól, ehhez még bank sem kell. Ha az Iszlám Államra gondolunk, akkor ők az olajból származó bevételekből tartják fenn magukat. Ha viszont így van, akkor valamely banknak együtt kell működnie velük, különben nem folynának hozzájuk a dollármilliók.

S itt rögtön meg is kell állnunk, mert egy lényeges ponthoz jutottunk: dollár. Mi az amerikai dollár jelenleg? A világ egyetlen igazán globális pénze, amelyet mindenhol elfogadnak és beváltanak a helyi valutára, devizára. A publikált adatok szerint 2012-ben közel 900 milliárd értékű USA dollárt nyomtattak papírpénz formájában. Ennek közel 75%-a az USA-n kívül került felhasználásra. Az USA dollár az a pénz, amelyet a kibocsátás dátumától függetlenül elfogadnak fizetőeszközként az USA-ban. Ha 100 éves a bankjegy, akkor 100 éves. Mi következik mindebből? Az USA pénze nyújt lehetőséget leginkább arra, hogy a világ az úgymond „fekete tranzakcióit” lebonyolítsa. Ha ez így van, akkor miért nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, illetve miért nem ajánlja az OECD az USA-nak, hogy az ne nyomtasson külföldre dollárt?

Sőt, mi lenne, ha az USA megvalósítaná azt az izraeli tervet, mely szerint a gazdaságban egyáltalán nem lenne készpénz? Ha akarná, megtehetné. Az az ország, ahol még az utcai fagylaltárusnál is van kártyaelfogadó készülék (POS terminál), simán kiiktathatná a készpénzt. De nem teszi. Sőt, olyan érdekes botrányokba keveredik, mint néhány éve a Wachovia Corporation (ez egy nagy bank az USA-ban) pénzmosási ügye volt. Egy év alatt több mint 370 milliárd dollárt nyomtak át a bankon keresztül mexikói pénzváltókhoz az USA-ból. Ezek kivétel nélkül kábítószeres pénzek voltak. Az összeg nagyságrendjére jellemző, hogy a mexikói éves nemzeti jövedelem kb. 25%-a volt abban az évben. Hogy ez semmilyen felügyeleti hatóságnak nem tűnt fel az USA-ban? Jó kérdés. Utólag a Wachovia fizetett kevesebb, mint 200 millió dollár bírságot és az ügy el volt simítva, minden ment tovább úgy, mint addig. A kábítószeres pénzek továbbra is bekerülnek a rendszerbe. A világ kábítószer forgalmát jelenleg mintegy 500 milliárd dollárra becsülik évente. Ennek 60%-a az USA-hoz köthető. Az amerikai álom napjainkban sem működik drog nélkül, ennek a finanszírozása viszont lehetetlen a bankok megkerülésével. Bírálta-e valaha az OECD vagy bármely más tekintélyes nemzetközi szervezet az USA-t a fentiekben leírtak miatt? Na és ha igen, akkor lett bármilyen következménye is? Az egyik barátom, aki korábban rendőr volt, az USA-ban járt anno továbbképzésen. Az amerikai kollégák végigvezették Texason, megmutatva a kábítószer útját Mexikó felől. Majd a végén egy kábítószer-raktár következett, ahol a lefoglalt drogot tárolták. Emberünk, aki elég alapos rendőr volt, megkérdezte: és hogyan semmisítitek meg az illegális drogot? Síri csend, senki nem tudott válaszolni a kérdésre. Ezek után felmerült benne a kétely: megsemmisítésre kerül-e egyáltalán?

Persze mindehhez egy nagyon fontos dolog kell: a tiltás. Ha a drog legálisan megvásárolható lenne bármelyik sarki patikában, akkor nem valószínű, hogy az azt felügyelő kartellek hatalmas vagyonokat keresnének rajta évente. Pontosan ez történik ma az offshore világpiacon is. Az OECD ajánlásait a világra erőltetve korlátoznak, tiltanak, szüntetnek meg lehetőségeket. Az OECD mindenkivel szembe megy, aki nem fogadja el az ajánlásait. Kivéve az USA-t. Az USA köszöni szépen, de kivétel szinte minden alól, amit az OECD a világnak diktál. Az USA-ban ma is lehet céget alapítani anélkül, hogy a bejegyző ügynök akár faxos másolatban vagy beszkennelt formában megnézné az ügyfél személyazonosságát igazoló okmányt, útlevelet, személyi igazolványt. Ezzel szemben egy offshore helyszínen 20 különböző papírt kell prezentálnia a cégalapításban érintett személyeknek. Az offshore helyszíneket iratőrzési kötelezettség terheli, legújabban pedig a cég haszonélvezőiről is külön regisztert kell vezessenek. Ezzel szemben az USA-ban, ha kell is éves jelentést beadni, akkor az néhány adatból áll csupán.

Az OECD a világ bankrendszerét bekényszeríti az automatikus adóügyi információcserébe. Ennek azonban nem része az USA, mert köszönik szépen ők már korábban megalkották a saját FATCA szabályaikat, ezért ezen keresztül cserélnek információt. Igaz leginkább a sajátjaikra fókuszálnak, hogy azok ne bújjanak ki az amerikai adózás alól. A külföldiek már nem annyira érdekesek, különösen, ha róluk kell jelenteni az USA-ban tartott pénzeik kapcsán. Az USA tehát elegánsan kihúzza magát a nemzetközi információcsere folyamatából, ő csak kapni szeret, adni nem igazán. Sőt, van, amikor nem is képes. A nemzetközi adóegyezmények ellenére, bizonyos esetekben nem is tud, mert nem alkalmas rá a rendszere. Nevada állam és az amerikai szövetségi adóhivatal (Internal Revenue Service, IRS) között például nem létezik információcsere egyezmény. Ha valamely külföldi adóhivatal ilyen cégről kérdezi őket, akkor csak széttárják a karjaikat. Nevada kibújik az információnyújtás alól. Ha esetleg látni vélünk némi összefüggést a kaszinó-biznisz és Nevada között, akkor az biztos nem a véletlen műve. Na, de nem mindegy, ha a játékgép be is van kötve az ottani adóhivatalhoz, az senkivel nem kommunikál az államon kívül. Ezért aztán lehet, hogy be sincsenek ezek a gépek kötve az adóhivatalhoz. Ott sem…

Évtizedeken keresztül azt hangoztatták a szaksajtóban, hogy lehetőleg kerüljük az Egyesült Államokat, mint cégalapítási helyszínt. Az adószabályok bonyolultak, az adóhivatal szigorú, a szabályok megszegéséért akár börtönbüntetéssel is sújthatnak. Amerikai bankszámlája csak amerikai rezidenseknek, illetve EIN-nel (Employer Identification Number, azaz Munkáltatói Azonosító Szám) rendelkező személyeknek lehet. Ez az egész elég jól el is ijeszthette a legtöbb USA-ban céget + bankszámlát nyitni kívánó ügyfelet. A 2011-es FBAR szabályok megjelenése előtt ugyan százezer számra alakultak amerikai LLC-k és LTD-k, amelyek azonban jellemzően az USA-n kívül nyitottak bankszámlát. Ezekre a külföldi bankszámlákra vonatkozóan azonban 2011-től kezdve önkéntes alapon évente jelentést kellett küldeni az USA Szövetségi Adóhivatalához (IRS). Most viszont változni látszik a helyzet.

Október elején egy rangos adóügyi konferencián vettem részt Monacóban. Az egyik előadás témája a következő volt: „Adómentes Trustok létrehozása az Egyesült Államokban”. Az angolszász Trust 800 éves múltra tekint vissza, és jelenleg is a vagyonvédelem egyik legjelentősebb, legszofisztikáltabb instrumentuma. Ennek számos válfaja van az angolszász országokban Ausztráliától, Új-Zélandon át a Csatorna-szigetekig. Az USA-ban is széleskörűen elterjedt ez a forma, azonban az adómentességre helyezni a hangsúlyt meglehetősen újszerű. De akkor most hogyan is van ez? Mindenkinek tiltani mindent, ami adómentes, közben az USA-ban, amikor már látszik, hogy számos kis adóparadicsomi helyszín kezd kivérezni, résnyire kinyitni az ajtót és engedni bekukucskálni az arra járókat.

S ha már résnyire nyitva az ajtó, akkor mibe kerül kitárni azt a vendégek előtt? Ez csupán egy mozdulat. Ha idővel az USA szabályozása megváltozik, és nem kell EIN szám azoknak a külföldieknek, akik USA-ban nyitott bankszámla fölött akarnak rendelkezni, akkor nyugodtan áramolhat a tőke az amerikai bankszámlákra. Ehhez csupán az kell, hogy a megfelelő mondatba a szabályokon belül egy „nem” szót beszúrjanak: „az amerikai céges bankszámla fölötti rendelkezéshez a számla fölött rendelkező személynek EIN számmal NEM kell rendelkezni.” Amerikai nagykövetség és konzulátus még a legeldugottabb csendes-óceáni szigetországban is van. Itt hitelesíteni az amerikai bankszámlanyitáshoz az aláírásokat nem nagy dolog, sőt kifejezetten jól jön a konzulátusnak egy kis plusz hitelesítési díj. Így a bankszámlanyitáshoz még csak ki sem kell utazni az Államokba, távvezérléssel minden megoldható.

És, ha mindez nem következik be?

Természetesen bárkinek joga van azt mondani: ez egy jól megkonstruált összeesküvés elmélet, amelynek a mai valósághoz semmi köze. Ha Ön kedves olvasó így gondolja, jól teszi. Nem kezdem el történelmi példákkal alátámasztani az USA „világcsendőri” törekvéseit, amelyekre számos példa van a második világháború befejezését követően. E helyett inkább most tegyük azt, hogy az előző fejezetet közösen felejtsük el, mintha meg sem íródott volna. Nincs manipuláció a rendszerben, minden érdekek nélkül történik az igazságosság jegyében, visszatérítendő a világ pénzügyi körforgását a „normális” mederbe, az alacsony adózás felől a magasabb felé kényszerítve az embereket.

Vajon lehetséges-e mindez? Erősen kétlem. A gazdaság játékszabályai ezredévek óta változatlanok, akár manipulált a piac, akár szabad verseny van, a piaci mechanizmusok érvényesülnek és a verseny mindig a hatékonyabb megoldások felé tereli a résztvevőket. Akik a jövőben nyerni akarnak, keresni fogják azokat az eszközöket, módszereket, lehetőségeket, amelyekkel sikeresebbek lehetnek a versenytársaiknál. A profit törvénye a jövőben sem fog megváltozni, legfeljebb a monopóliumok belépésével torzul, bár ez a hatás ritkán lesz totális.

A következő 5 jellemző tulajdonságot nagyon sok sikeres üzletembernél megfigyeltem az elmúlt 25 évben. A legtöbbjük ötvözte ennek az 5 dolognak a keverékét. Természetesen mindez nagyon viszonylagos, de biztosan elgondolkodtató.

  1. A szabadság, illetve a szabadság iránti vágy. Egy alkotni kívánó üzletembert nem lehet szűk keretek közé szorítani. A kreativitás kibontakozásához mozgástér szükséges nem csupán fizikai, hanem pénzügyi értelemben is.
  2. Hatékonyságra törekvés. A legtöbb ilyen ember nem csupán csinálni akar valamit üzletileg, hanem „jól” akarja azt csinálni, ügyesebben, szervezettebben, kevesebb költséggel, stb.
  3. Kockázatkészség és ugyanakkor biztonságra törekvés. Ellentmondásosnak tűnhet a dolog, pedig egyáltalán nem az. Egy induló üzlet, különösen az elején kockázatokkal jár. Ennek vállalása nélkül semmi nem tud elmozdulni a holtpontról. Ugyanakkor, ha már elért egy bizonyos szintet a vállalkozás, akkor azonnal megjelenik a vagyon biztonságba helyezésének igénye, a portfólió diverzifikálásának vágya.
  4. Diszkréció. Ha már van miről beszélni, akkor arról nem kell mindenkinek tudnia. Egy sikeres vállalkozás, vállalkozó számára nem elsősorban az adóhivatal jelenti ma a legnagyobb veszélyt, hanem az üzleti konkurensek vagy a barátok, esetleg üzlettársak, családtagok. Amíg az adóhivatal leveleket írogat, egy jól értesült „ismerős” azonnal cselekedni tud értünk, vagy éppen ellenünk.
  5. Adóoptimalizálás. Tervezni és szabályozni az adók fizetését, irányítva a folyamatokat és nem függve azoktól. Egy sikeres vállalkozó sohasem csupán úszik az árral, hanem mindig megpróbálja a lehető legjobbat kihozni az áramlatokból. Saját maga akarja szabályozni hol, mikor és mennyi adót fizessen.

Az elmúlt 30-40 évben a fentiekben leírtak megvalósításához nagymértékben hozzájárult mindaz, amit mi összefoglalóan csak „offshore megoldásoknak” neveztünk. Beleértve a cégalapítást, a bankszámlanyitást és működtetést, az üzletek diszkrét lebonyolításának lehetőségét. Vajon megváltozik-e mindez az elkövetkező időszakban azért, mert 2017-től állítólag elindul az automatikus információcsere? Én azt gondolom, aligha. Egy sikeres üzletember filozófiájában a fenti elemek biztosan meg fognak jelenni, e nélkül ugyanis nem lehet sikeres. Ha a bekövetkező változást akarnám szemléltetni, akkor olyan ez, mintha a koordináta rendszer két tengelyének valamelyikét, vagy akár mindkettőt, eltolnám, közelíteném a már felrajzolt görbe irányába. A görbe formája ettől nem változik, csak a tengelyektől való távolsága lesz kisebb vagy nagyobb. Akik ezt felismerik, azok jól orientálódva a jövőben is sikeresek maradnak, akik nem, azok lemaradnak vagy kiesnek a játékból.

A múltban az offshore világ volt az a tér, amely fizikai és virtuális értelemben is, de lehetőséget biztosított a fenti igények megvalósítására. Most ezt szeretnék kiiktatni a rendszerből adminisztratív szabályok útján. Vajon sikerül-e mindez, ha figyelembe vesszük a gazdaság általános törvényszerűségeit? Aligha. Legfeljebb minden visszatér egy más köntösben, amelynek elemei nagyban hasonlítanak a korábbiakhoz. Elkezdődik/elkezdődött az OFFSHORE 2.0 korszaka.

A bankok fogságában

Az üzleti világban zajló reálfolyamatokkal párhuzamosan, vagy azokat részben megelőzően/követően, pénzügyi folyamatok mennek végbe. Ezen pénzügyi folyamatok lebonyolítása szinte lehetetlen a bankrendszer igénybe vétele nélkül. A bankok egyre nagyobb szerepet töltenek be napjainkban akár egy magánember, család vagy cég, cégcsoport életében. Időnként szó szerint élet vagy halál urai, tőlük függ egy adott helyzet, tranzakció, egy esemény finanszírozhatósága. A bankokkal szembeni alkupozíciónk, hacsak nem egy gigantikus nagy cégről van szó, igen gyenge: általában a bank diktál.

Pontosan ennek vagyunk tanúi és sokszor szenvedői is egy-egy külföldi cég konstrukció kapcsán. A LAVECO Newsletter korábbi számaiban több alkalommal írtam már ennek a helyzetnek a sajátosságairól. Arról, hogy a bankok minden józan üzleti logikát mellőzve alkotnak szabályokat az ügyfelek elfogadására, valamint a lebonyolított tranzakciók kockázatossá minősítésével kapcsolatosan.

A compliance osztályok mindenhatóságáról is számos alkalommal írtam. Épp a napokban járt nálam egy bankár, akit közel 20 éve ismerek. Különböző bankokban dolgozott, megjárva kisebb-nagyobb pénzintézeteket, de lényegében mindig nemzetközi ügyfeleket szolgálva. A terület tehát nem ismeretlen számára. Nemrég, 7 év távollét után, visszacsábították egykori bankjába, ahol sok évet eltöltött azelőtt. Azt gondolta, mindent ott folytat, ahol abbahagyta. Az első nap a vezetőség behívatta és elbeszélgettek vele. Határozottan értésére adták: itt 7 év alatt minden megváltozott, a compliance diktál, ezt jó, ha figyelembe veszi és nem próbál „rutinból” ügyeket intézni, mert komoly problémái lehetnek.

Nekem volt alkalmam néhány compliance területen tevékenykedő banki jogásszal elbeszélgetni. Nyilvánvalóan ide kapcsolódó szakmai dolgokról. Összességében elmondhatom, nem a legjobb képességű jogászok kerülnek a compliance hivatali székeibe világszerte. A legtöbb ilyen embernek egész pontosan zéró üzleti tapasztalata, gyakorlata van, ezzel szemben egy orosz bürokrata mentalitásával közelítik meg az eléjük kerülő ügyeket. Ez van, ezt kell szeretnünk, ezzel kell számolnunk a jövőre nézve. A bank ugyanis meghatározó tényezője, sőt nyugodtan mondhatjuk kulcstényezője lesz a jövőbeni üzleti folyamatoknak. A banktól függ, kinek nyit és tart fenn bankszámlát, milyen tranzakciókat hajlandó elfogadni.

A jövő trendjei

Ki az, akit szeretnek a bankok? Nehéz kérdés, kezdjük a könnyebbik felével. Ki az, akit nem szeretnek, nem akarnak, egyértelműen vagy kissé köntörfalazva, de végül elutasítanak?

Először is mindenki gyanús, aki idegen. A globalizált világban, ahol az információ és a pénz a másodperc tört része alatt tesz meg tízezer kilométereket, a külföldről jött ember, cég gyanús, kockázatos, veszélyes. Legalábbis a bankok jelentős részének minősítési rendszere alapján. S ez csak rosszabb lesz: az internet korszakában egyre távolodunk egymástól, pontosabban a bank tőlünk.

Cégek, amelyeket ma már egyre kevésbé akarnak befogadni a bankok. Általában azok az alacsony adózású helyszínek, amelyeknél még napjainkban sincs cégbírósági nyilvántartása a cég vezető tisztségviselőinek, tulajdonosainak, valamint az adott helyszín nem követeli meg éves auditált pénzügyi beszámoló elkészítését. Ebbe a kategóriába tartoznak a világ legjelentősebb offshore helyszínei, mint a Brit Virgin-szigetek, Belize, Panama, Seychelle-szigetek, stb. Az ő jövőbeni sorsuk nem világos: ma úgy tűnik, hogy egy lassú, de biztos halál vár ezekre a helyszínekre. Különösen akkor, ha ott csak „papírgyártás” folyik, és a cégdokumentumokkal még az adott helyszínen sem nyitnak bankszámlát. Jellemzően hiányzik a banki infrastruktúra például a Brit Virgin-szigeteken, míg például Panama olyan szigorú feltételeket támaszt egy új bankszámlával kapcsolatban, hogy oda nem is akar menni senki. Nem jobb a helyzet Belizen sem, a Seychelle-szigeteken lévő Barclays bank pedig 2015. október 31-én utcára tette valamennyi korábbi offshore ügyfelét, a jövőben, köszöni, újaknak nem nyit.

Tevékenységek, amelyeket nem fogadnak el a bankok. Az offshore helyszíni bejegyzésen túlmenően a bankok számos tevékenységet kockázatosnak, „érzékenynek” minősítenek. Még ha nem is utasítják el az adott cég bankszámlanyitási kérelmét, általában 99%-os biztonsággal nem fogadják el az adott céget, ha például pénzügyi jellegű tevékenységet folytat vagy hasonló területen kíván működni. Ilyen lehet, mondjuk, a betétgyűjtés vagy egy ehhez hasonló tevékenység. Nem támogatják a FOREX-es műveleteket sem abban az esetben, ha ügyfélpénzeket kíván kezelni az adott cég. Óvakodnak a munkaerő-közvetítő cégektől, a nagyszámú ügyfelet igénylő tevékenységektől. Rettenetes ellenérzéseket vált ki bennük az elektronikai cikkekkel, különösen mobiltelefonokkal kereskedő vállalkozás. Továbbá többnyire minden, ami az internet világához köthető termékeladás, szolgáltatásnyújtás. Igen, az internet korában, amikor mindenki az internetre költözik, a bankok nem fogadják el, ha egy külföldi cég a neten bonyolít le tranzakciókat.

Az internet világa mögött nyilván számos csaló vállalkozás is megbújik, ez vitathatatlan tény. Ebből a logikából kiindulva a bankok egy jelentős része eleve ki is tiltja az ilyen cégeket a rendszeréből, nem kíván velük üzleti kapcsolatot fenntartani. Egy felnőtt tartalmú weboldalakat működtető, ismerkedős oldalakat fenntartó, interneten gyógyszerekkel, elektronikai cikkekkel kereskedő cég nagyon nehéz helyzettel szembesül, amikor bankszámlát kíván nyitni egy külföldi cégre a világ szinte bármelyik bankjánál. Sokan ekkor szembesülnek a kemény valósággal: a múlt végleg lezárulni látszik, amit 5-10 éve még meg lehetett oldani a bankoknál, az mára már nem igaz, számos kapu bezáródott és nem feltétlenül nyílnak ki újak. A 7 éve eltávozó bankárhoz hasonlóan az ügyfél is szembesül a megváltozott feltételekkel.

A LAVECO Newsletter 2015. 3. számában írtam egy máltai bank extrém példájáról, ahol a bank 4 feltételhez kötötte a bankszámlanyitást:

  1. A cég és a bank ugyancsak Máltán legyen.
  2. A cég valós irodával rendelkezzen Máltán, onnan irányítsák.
  3. A cég haszonélvezője máltai személy legyen.
  4. A cég üzleti tevékenységét Máltán folytassa.

Ez így nagyon szép, csak nem „global-banking”, ez egy tipikus „local-banking” hozzáállás. Nemzetközi ügyfelek kiszolgálására ez a bank képtelen lesz, vagy éppen nem is akarja, ezért állít ilyen szigorú feltételeket az ügyfeleivel szemben.

A fenti felsorolásból, vagy legalábbis annak első 2 pontjából világosan látszik a jövő: bank és cég egyazon országban legyen, a céget az adott országból irányítsák. Ha ezt az alapelvet be kívánják tartatni, akkor a világpiac szereplőinek száma igencsak le fog csökkenni. A megfelelő infrastruktúrával nem rendelkező kis helyszínek képtelenek lesznek eleget tenni e követelményrendszernek. Miről is írtam néhány bekezdéssel följebb: „nem fogadlak be, mint bank, mert alacsony adózású helyszínen lettél bejegyezve, mint cég.” Most miről van szó: „nem tudlak befogadni, mint alacsony adózású céget a saját országodban sem, ahol bejegyeztek, mert nincs hozzá megfelelő banki infrastruktúrám.” A kör bezárulni látszik.

Valójában sorra mehetnénk a világ legfontosabb cégalapítási helyszínein ebből a szempontból, bizonyára érdekes elemzés lenne. Most viszont nem az a kérdés, hogy ki nem, hanem hogy, ki igen: ki marad életben, ki lesz képes elfogadható megoldásokat nyújtani az ügyfeleknek. Nem azt mondom, hogy ideálisakat, ilyen ma már nincs, a cél a még elfogadható, működőképes megoldások megtalálása.

A teljesség igénye nélkül emelnék ki néhány olyan országot, amely az adózás, a transzparencia követelmények és a banki valamint egyéb infrastruktúra oldaláról közelítve is képes lesz teljesíteni a legszigorúbb elvárásokat is.

  1. Hongkong. A világ egyik legnagyobb pénzügyi központja az angolszász jogrendszert követi Kínán belül is. Területi elvű az adózás, a hongkongi eredetű nyereség 16,5%-kal adózik, míg a területen kívülről származó profit adómentes. Évente auditált mérleget kell beadni a helyi adóhivatalhoz, amely a nemzetközik szabványok (IFRS) alapján készül. A hongkongi bankok bár kissé nehézkesen, de megnyitják a bankszámlát azon hongkongi bejegyzésű cégek számára, amelyek Hongkonggal vagy Kínával üzleti kapcsolatban állnak. Hongkong egyre több országgal kötött/köt egyezményeket a kettős adóztatás elkerüléséről.
  2. Egyesült Arab Emirátusok. A szabadkereskedelmi övezetek országában az adómentesség szinte kulturális hagyománynak tekinthető az üzleti életben. 2015 szeptembere óta valamennyi cégnek könyvelést kell vezetnie az Emirátusokban, azonban ennek formája szabadon megválasztható és helyi adóhivatal hiányában a cégnek kell őriznie 5 évig. Az Emirségek néhány bankja nyitott az együttműködésre olyan cégek esetében is, amelyeknek tulajdonosa/igazgatója nem rezidens az Emirségek területén. Az Egyesült Arab Emirségek folyamatosan köt újabb egyezményeket a kettős adóztatás elkerüléséről.
  3. Ciprus. Nemzetközi összehasonlításban kimagaslóan jó infrastruktúrával rendelkezik Ciprus, 40 éves múltja a nemzetközi pénzvilágban megalapozta a helyét a jövőre nézve is. A nyereségadó-kulcs 12,5%, éves auditált mérleget kell leadni az adóhivatalhoz, a sziget számos bankja nyitott az együttműködésre. Ciprus az a hely, ahol még külföldi cégekre – nem csupán ciprusi bejegyzésűekre – is nyitnak bankszámlát jelenleg. Ciprus több mint 60 egyezményt kötött a kettős adóztatás elkerüléséről.
  4. Liechtenstein. Európán belül egy olyan jól megalapozott miniállam, ahol teljes pénzügyi infrastruktúra áll rendelkezésre, és Ciprushoz hasonlóan felkészültek a külföldiek kiszolgálására. A társasági adókulcs 12,5% és szintén éves auditált beszámolót kell készíteni valamennyi cégnek, alapítványnak. Liechtenstein viszonylag kevés országgal kötött egyezményt a kettős adóztatás elkerüléséről. A liechtensteini banki infrastruktúra világszinten az egyik legbiztonságosabbnak tekinthető. A bankárok felkészültsége, az ország pénzügyi kultúrája messze felülmúlja a konkurenseket mind Európában, mind pedig azon kívül.
  5. Bulgária. Bár ma még nem szerepel a nemzetközi pénzügyi központok listáján ez a kis ország, azonban az elmúlt 10 évének gazdaságpolitikája, adópolitikája annyira versenyképessé tette Bulgáriát, hogy akár Ciprussal is konkurálhat. Bulgáriában 10% a társasági adó kulcsa, nyereségtől függetlenül. EU tagországként a nemzetközi szabványoknak megfelelő éves beszámolót kell benyújtani a helyi adóhivatalhoz. Mind a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeket, mind pedig az EU-direktívák előnyeit igénybe vehetik a bolgár cégek. Bulgária bankrendszere viszonylagos stabilitást mutat, az országban lévő nagy nemzetközi bankok jó lehetőséget kínálnak a helyi cégek számára a bankszámlanyitás és bankszámlavezetés terén.

Szívesen említeném 5.-ként ezen a helyen Máltát. Málta azonban mára egy olyan országgá vált, ahol még egy helyi cégnek sem lehet bankszámlát nyitni. A máltai bankok hozzáállása nagyot változott az elmúlt 1-2 évben, szinte lehetetlen velük együtt dolgozni. Málta kezdi kiírni magát erről a piacról.

Természetesen a fenti kategorizálás és felsorolás rendkívül szubjektív. Szívesen beszélnék például a karib-tengeri kis országok bankjairól. Azonban ezek hozzájárulása napjainkban a nemzetközi forgalomhoz viszonylag kicsi, ugyanakkor nehézkesek, viszonylag lassan reagálnak az ügyfelek megkereséseire.

Az USA-ban bejegyzett cégekről szintén nehéz említést tenni. A világ bankjai 2011-után sorra bezárták az amerikai személyek külföldi bankszámláit, túlságosan kockázatosnak tartva azokat. Amerikai bankszámla hiányában viszont egy ilyen cég vajmi keveset ér, maximum holding célokra használható, igaz az FBAR szabályok alapján bizonyos esetekben ekkor is fennáll a jelentési kötelezettség az IRS felé.

Az előzőekben felsorolt országok rendszere megfelel az OECD viszonylag szigorú elvárásainak is a transzparenciát illetően. Általános jellemzője ezen helyszíneknek, hogy a cég igazgatói és helyenként a tulajdonosai is megtalálhatóak a publikus cégjegyzékben. Az éves beszámoló szinte mindegyik felsorolt országban ilyen vagy olyan formában követelmény, ez szintén a transzparenciát erősíti.

Automatikus adóügyi információcsere: a titok, amelyet mindenkit tudni akar

Nem untatnám a kedves olvasót a magánvéleményem hosszú taglalásával. Továbbra is azt gondolom, hogy ez az egész elképzelés halva született: vagy mindenkit beléptetnek világszinten, vagy a nagy országok össze fognak veszni a koncon aki- kapja-marja alapon.

Tegyük fel, nem nekem lesz igazam, és az információcsere elindul 2017-ben. Ez azonban a legjobb forgatókönyv szerint is csak részben lesz igaz. Az országok egy bizonyos csoportja csak 2018-tól csatlakozik majd a rendszerhez. A folyamatot nyomon lehet követni az OECD weboldalán, folyamatosan publikálják a csatlakozott országok listáját, a megkötött egyezményeket.

Ezzel együtt jelenleg senki nem tud pontosan megmondani még semmit. Ha 10 bankárral beszélünk, akkor 12 különböző verziót hallunk tőlük. Elvileg mindenki az OECD kézikönyve alapján alakítja ki a rendszerét, a szabályok, ajánlások értelmezései azonban nagyon eltérőek. Az OECD maga is nagy mozgásteret ad a bankoknak. Például arra vonatkozóan, mit fogadnak el az ügyféltől ügyfél-azonosítási dokumentumként. Mondjuk egy lakcímigazolás esetében, amely meghatározó lehet a jövőbeni jelentés szempontjából, abszolút a bankra van bízva, mit tekint elfogadhatónak. Mint ahogyan eddig is az ügyfél vitte be a villanyszámláját a bankba lakcímigazolásként, úgy ez a jövőben is megmarad. A bank persze elutasíthatja a dokumentumot, ha feltételezi, hogy hamis papírokról van szó. Ez egész biztosan egy lényeges pont lesz, mivel az illető lakcíme dönti majd el, mely országba jelentenek, illetve az adott országba jelentenek-e majd egyáltalán a megkötött egyezménytől függően.

Nagyon a kezdetén vagyunk a folyamatnak, ezért kőbe vésett szabályokat mondani senki nem mer. A bankoktól sem kapunk írásos tájékoztatót. Ami elhangzik, az többnyire szóbeli tájékoztatás és mindig hozzáteszik: ez még a jövőben módosulhat, változhat, a jogászaink dolgoznak a kérdésen.

Ami viszonylag biztosnak látszik, az az időpontok. Az első periódus, amelyre a jelentés vonatkozik majd, a 2016-os naptári év/adóév, a kettőt vehetjük egynek, a jelentés a naptári évre vonatkozik. A 2016-ban bezárt számlákra vonatkozóan a bezáráskori állapotot, adatokat jelentik. Egyébként pedig a 2016. december 31-i állapotnak megfelelő adatok kerülnek a jelentésbe. Az első jelentések 2017. szeptember-októberében mennek majd az adóhivataloknak.

Kikre vonatkozóan jelentenek? Egy cég haszonélvezője (controlling person) vonatkozásában az általunk megkérdezett bank akkor jelent, ha az illető tulajdoni aránya eléri a 25%-ot. Ez alatt nem készül jelentés cégek esetében. Magánszemélyeknél viszonylag egyszerűbb a helyzet, mivel a számlának 1, maximum 2 tulajdonosa szokott lenni, így ők nem mentesülhetnek a jelentések alól.

A Trustokra vonatkozóan jelentéstételi kötelezettség van az alapító (Settlor), a meghatalmazott (Trustee) és a haszonélvezők (Beneficiary) vonatkozásában. Mivel a Trust nem jogi személy, ezért az OECD is külön kezeli a kiadott kézikönyvében a Trustokra vonatkozó jelentéstételi kötelezettséget. Az alapító vonatkozásában is fennáll ez a kötelezettség, azonban ha végiggondoljuk, a Trust alapítója lehet fizikai személy, de akár cég is, mondjuk egy offshore cég. A meghatalmazott nem különösebben érdekes, hiszen általában egy erre szakosodott vállalatról, magánszemélyről van szó, aki többnyire valamely adómentes helyszínen székel. A haszonélvezők érintettek a leginkább a jelentéstétellel kapcsolatban. Róluk viszont csak akkor jelentenek, ha azok részére valamely felosztás (Distribution) történt a Trust vagyonából/jövedelméből. Ha nincs ilyen felosztás, akkor nem jelentenek. Akkor sem, ha a haszonélvező kap ugyan egy bizonyos összeget a magánszámlájára, de ezt, mint kölcsön (loan) kapja.

A fentiekben leírt Discretionary Trusttal egy elbírálás alá esnek ennél a banknál az Alapítványok, amelyeknél az Alapítvány Kuratóriuma határozza meg, hogy kinek milyen összegeket oszt fel az Alapítvány vagyonából és nem a haszonélvezők döntik azt el (Discretionary Foundation). Nem véletlenül írtam az előző Newsletterben is a panamai alapítványokról, amelyek az offshore vagyonvédelem legkifejlettebb eszközei, kiválóan lehet használni őket a jövőben is.

Korántsem végszó

20 éve hallom minden év végén: ez lesz az utolsó évetek, ez az egész offshore üzletág meg fog halni. Az első ilyen vészmadár valamikor 1995 Karácsonya környékén állított be az irodámba. Most 2015 Karácsonya előtt egy hónappal azt olvasom, hogy Walesben fellázadtak a helyi vállalkozók, mindenki offshore-ozni akar. Ezzel tiltakoznak a nagy multik, a Google, az Amazon vagy a Facebook adóelkerülő magatartása ellen. Közben eltelt 20 év és ez még mindig téma. Szerencsére.

Ez is mutatja: a világgazdaság köszöni szépen, nem zár be. A piac működik, az általános törvények ezredévek óta érvényben vannak, a verseny egyik fontos tényezője az adóverseny, s ez így is marad. Akik sikeresek akarnak maradni, azok kénytelenek élni ezzel a lehetőséggel, mert ha nem ő, akkor a konkurensek közül valaki biztosan megteszi.

Mivel ez egy elemzés és egyben reklám jellegű cikk is, a LAVECO Ltd. reklámjáé, muszáj kicsit népszerűsítenem a céget. Most nem azzal foglalkoznék, hogy 8 irodánk van a világban és 24 éve létezünk. Igazából egy lényeges dolog miatt jönnek hozzánk: mi azt adjuk, amit a weboldalunkon is leírunk. Nem sokat, de annyit igen. Egyre több olyan ügyfél fordul hozzánk, aki valahol vett egy céget, de például már nem tudtak neki bankszámlát nyitni, tanácsot adni, cégkivonatot rendelni. A mai napon egy olyan ügyfél jelentkezett, aki be szeretné zárni a máshol vásárolt cégét. Vajon mit tehettek ezzel a szerencsétlen ügyféllel, ha még a cégbezárást is rajtunk keresztül akarja intézni, mert a korábbi szolgáltatójában egyáltalán nem bízik?

Valószínűleg az OFFSHORE 2.0 korszakában a „sufni-tuning” cégek szolgáltatásai már nem lesznek elegendőek. De hát ezért vagyunk mi, keressen bennünket bátran a jövőben is!

 

3 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Miért éri meg a jövőben is offshore céget működtetni?

  1. Hi nice post, I just checking the post to find an stimulus or an fascinating post. Fantastic post, thank you for sharing. Steven

  2. I’m extremely pleased to find this page. I wanted to thank you for your time for this fantastic read!! I definitely really liked every part of it and I have you saved to fav to check out new stuff on your web site.

Nem kommentelhető.