info_exchange_m

Putyin és az automatikus adóügyi információcsere

Putyin nyert, Putyin nyer, Putyin nyerni fog?…

A világ egyik legtekintélyesebb újságja, a Time magazin ebben az évben is megválasztotta az év legbefolyásosabb emberét. Pontosabban megszavaztatta. Az eredmény igen érdekes lett: Vlagyimir Putyin orosz elnök az első, miközben az első 10-be egyáltalán nem került be más politikus. Obama elnök is mindössze a 11-edik helyen végzett. Történt ez egy olyan szavazás alapján, ahol a szavazók több mint 58 %-a az USA-ban él, míg további 5 % Kanadában. Ez azt jelenti, hogy a szavazók mintegy 2/3-a észak-amerikai.

Putyint és csapatát a nyugati sajtó gyakran vádolja az eredmények manipulálásával, mind hazai, mind pedig nemzetközi eseményekkel kapcsolatosan. Aligha képzelhető el ugyanakkor, hogy ezt az eredményt „megbundázták” vagy megvásárolták volna. A végeredmény viszont kétségtelenül lehangoló Obama számára, aki „saját pályán veszített.” A jelenlegi feszült kelet-nyugati, amerikai-orosz viszonyrendszerben ez meglehetősen nagy arculcsapás az amerikai elnök számára. S azzal sem  kecsegtetheti magát az amerikai elnök, hogy holnap esetleg szőrén üli meg a lovat, félmeztelenül horgászva fényképezteti magát, vagy odavágja az ellenfelet a tatamin, s ezáltal szavazatokat szerez, mint Putyin. A vonat valószínűleg elment az USA elnöke számára, vélhetőleg örökre….

De mi köze mindennek a nemzetközi adóügyi információcsere egyezményekhez?

Nagyon is sok.

A folyamatnak ugyanis lesznek nyertesei és vesztesei. Az USA egyértelműen a nyertesekhez akar tartozni. Ez a mostani magatartásából is leszűrhető. Az USA ugyanis olyan egyezményeket akar megkötni a világgal, amely alapján az Egyesült Államok információt kap, de információt nem ad. Ezt ők szépen „megmagyarázzák”, azonban a formális magyarázatoknak semmi köze a valósághoz. A lényege az, hogy amennyiben az USA keresztül tudná verni a nemzetközi közösségen ezt a verziót, úgy a tőke egyértelműen hozzá áramolna. Ebben a helyzetben a világ összes országa köteles lenne kiadni az ott számlát vezetők adatait, miközben az USA, köszöni szépen, ül az információkon. Természetes módon a tőkeáramlás megindulna az amerikai bankok és brókercégek felé.

Ez azonban nemzetközi szinten borítaná a rendszert. Más pénzügyi központok, mint London, Frankfurt vagy Tokió, joggal akarnának maguknak is ilyen „privilégiumokat”. Különösen a nagy szövetséges, Anglia lenne felháborodva. A londoni City bankjai és pénzügyi cégei minden veszteségre élénken reagálnak. Az USA tőkeelszívása igen érzékenyen érintené őket. Ha az angoloknak megengednék ugyanazt, akkor a németek sem sokáig maradnának csendben. És így tovább, elindulna a lavina…
Ha az USA úgynevezett reciprok egyezményeket kötne az adóügyi információcseréről, akkor lényegében „mindenkivel egy szintre” kerülne. Adna és kapna is információt. Ez viszont szőnyegbombázást jelentene a jelenlegi amerikai pénzügyi rendszer számára. Ha kiadják az információkat, akkor vélhetően nagyon gyorsan kezdi majd elhagyni a new york-i tőzsdét az a  több ezer milliárd dollárnyi külföldi tőke, amely a jelenlegi amerikai pénzügyi szektort gazdagítja. S itt még nem említettem az amerikai bankokban csücsülő külföldi pénzeket. Bizonyára ez sem kevés.
Ha az USA rálép erre az útra, akkor veszít, valójában ő lesz a folyamat talán legnagyobb vesztese…

De ki lesz a nagy nyertes?

Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin.

Az orosz elnök, akinek ebben az esetben a kisujját sem nagyon kell megmozdítania, és szó szerint egy vagon pénz hullik az orosz költségvetés ölébe, miközben nem veszít semmit.

Miért is?

Az Oroszországban elhelyezett külföldi betétek nagysága jelentéktelen. A bankjaik nincsenek kitömve a nyugatról ide menekített offshore pénzekkel, a tőzsdén is leginkább külföldi befektetési cégek, alapok tevékenykednek. Ezeknek jó része mögött oroszok állnak, akik először kimenekítették a pénzeket, majd külföldi struktúrák mögé bújva visszajöttek.

A hivatalos becslés szerint az oroszországi korrupciós pénzek nagysága évi 400 milliárd dollárt tesz ki. A legális tőkekiáramlás is évi 50 és 100 milliárd dollár között van. Ha mindezt alapul véve azt mondjuk, hogy az elmúlt 25 évben „csak” évi 100 milliárd dollár hagyta el Oroszországot, akkor is kb. 2500 milliárd dollárról beszélhetünk. S ezek a pénzek valahol külföldön vannak elhelyezve, úgy, hogy a végső haszonélvezőjük orosz személy.

Ha Oroszországot bekapcsolják ebbe a folyamatba, akkor az orosz hatóságok minden különösebb erőfeszítés nélkül hozzájutnak az információkhoz; kinek, hol milyen összegű számlája van az oroszok közül. Innentől kezdve már csak egy lépés „megkérni” őket, hogy hozzák haza és adózzák le. Már ha egyáltalán szimpla adóztatásról lesz szó. Egy azonban biztos, az orosz költségvetés soha nem látott legális bevételekhez juthatna, ami az orosz gazdaságot a magasba emelné.
S pont ezzel lesz a nyugatnak, főleg az USA-nak gondja.

Kizárt dolognak tartom, hogy ők ilyen sanszot szeretnének adni az örök nagy ellenfélnek, Oroszországnak. Amikor a világon ennél sokkal kisebb pénzek elosztása miatt is háborúk zajlanak, akkor a jelenlegi igen kiélezett helyzetben akarja-e az USA, hogy Oroszország pénzügyileg megerősödjék, lényegében egyik pillanatról a másikra? Miközben az USA veszít egy „rosszul” megkötött nemzetközi egyezmény miatt, amit mellesleg nagy részben ők erőszakolnak ki, a rájuk sokszor jellemző arrogáns stílusban…

Nem vagyok benne biztos, hogy a nyugat politikusai ezt így eddig végiggondolták. De ne is csodálkozzunk rajta; a mai politika nem igazán az előrelátó emberek játszótere.

3 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Putyin és az automatikus adóügyi információcsere

Nem kommentelhető.